Miért érdemes kipróbálnod a Slackwaret - interjú Eric Hameleers (Alien BOB) Slackware fejlesztővel

Christopher Smart, a Linux magazin részéről, készített egy interjút Eric Hameleers (Alien BOB) Slackware fejlesztővel. Ő az az ember, akinek a Slackware, több más mellett, a 64-bites port megjelenését köszönheti. A cikkben arra próbált választ kapni, hogy mi motiválta ennek elkészítésében, milyen nehézségekbe ütközött munkája során, és végül, hogy mi az amit a Slackware a felhasználóinak nyújtani tud, amiért érdemes kipróbálni.

Eric Hameleers blogbejegyzése a cikkről
A cikk a Linux Magazin oldalán

Miért érdemes kipróbálnod a Slackwaret

Slackware egyike a legrégebbi és legrégebb óta túlélő Linux disztribúcióknak. A nemrégiben kiadott 13.0-ás verzióval, a projekt bejelentette a hivatalos támogatását a 64-bites rendszereknek. A Linux Magazin Eric Hameleers-el, a 64-bites port mögött álló emberrel, beszélgetett arról, hogy mi motiválta őt ennek elkészítésében, és hogy mi az, amit a Slackware nyújthat a felhasználóinak.

A Slackware, a legrégebben túlélő Linux disztribúció melyet Patrick Volkerding keltett életre 1993 júliusában. A kezdetektől fogva az operációs rendszer a számítógép-használat minimalista szemléletmódját támogatja.

Gyorsaságáról és stabilitásáról híresült el, köszönhetően részben annak az alapelvnek, hogy a csomagokat, amennyire lehetséges, meghagyják eredeti formájukban. Eltekintve a nélkülözhetetlen javításoktól, minden csomag a Slackware-ben olyan, ahogyan azt a fejlesztője elképzelte.

Ennyi idő után is egyszemélyes maradt a projekt, habár Patrick-et kitartó önkéntesekből álló csapat veszi körül. Talán ennek köszönhető a folyamatos sikere.

A népszerű disztribúció most jelentette be a 13.0-ás verzió elérhetőségét, mint az utolsó stabil kiadás. Számos fejlesztést tartalmaz a kiadás, mint a KDE 3.x-ről KDE 4.x-re történő váltás, mégis a legfontosabb talán a hivatalos 64-bites architektúra támogatása. Így igaz, a Slackware, egyike a legelső Linux disztribúcióknak, amely utolsók között tért át 64-bitre. Mi tarthatott ilyen sokáig?

A Linux Magazin Eric Hameleers-el (más néven Alien BOB) beszélgetett a 64-bites portról, és arról, hogy a felhasználóknak miért érdemes fontolóra venni a Slackware-re történő váltást. Ahogy Eric kifejti, ez a 64-bites kiadás egy jól megalapozott szemléletből született meg, melynek sikerült hasznot húznia a folyamatban levő 32-bites build-ből.

Christopher Smart: Erik, lennél szíves bemutatkozni, és mesélni arról mi az amit tettél eddig a Slackware-ért?
Eric Hameleers: Eric Hameleers vagyok, 48 éves (igen, megdöbbentő), Hollandiában születtem, ahol jelenleg is élek. Első kapcsolatom a nagy teljesítményű UNIX munkaállomások izgalmas világával akkor történt mikor elkezdtem éjszakai munkát vállalni, hogy plusz pénzhez jussak fizika tanulmányaim során. Igazából sohasem vettem fontolóra a karriert a fizika területén. Számos munkám volt eladói terméktámogatóktól a rendszertervezőig, és voltam hálózati tanácsadó is az IBM-nél, ahol végül kikötöttem. Különböző Linux alapú projekteken dolgoztam, és jelenleg az ügyfélszolgálati folyamatokat felügyelem. Házas vagyok, a feleségem Ine, és van egy fiam, Daan.

A Slackware kezdetben egy hobby volt, ami aztan, úgy gondolom, elfajult. A szabadidőm nagy részét felemészti, de szerintem megéri. A Slackware-en dolgozni óriási elégedettséget ad nekem.

Akkor kerültem szembe először a Slackware-el, mikor a UNIX fejlesztők a cégnél amelynek dolgoztam elkezdték használni (a 0.9.x kernellel egy időben!) mint olcsó kereszt-kompilációs platformot Solaris-al mint célpont. A Slackware fokozatosan felkerült a cég belső hálózati szervereire, a projektek fileszervereire és a tűzfalakra.

Boldog felhasználó voltam, de csak akkor kezdtem el mélyebben ismerkedni a Slackware belső felépítésével amikor felvásárolt minket az IBM, és az ethernet hálózatunk tokenring-re lett cserélve. Egy idő után megelégeltem a rc.inet1 folyamatos foltozgatását minden installálás során, hogy hozzáadjam a támogatást az én 'tr0' tokenring interface-emhez (A Slackware csak az 'eth0'-át értette), és felvettem a kapcsolatot a Slackware-t karbantartó Patrick Volkerding-el. Ő és én egész jól boldogultunk (annak ellenére, hogy elég sokáig tartott míg elfogadta a hálózati javításaim), és ahogy az idő telt, egyre több ötletem került be a Slackware-be.

Ahogy a Slackware egyre inkább az desktop rendszeremmé vált, elkezdtem SlackBuild szkripteket írni a software-ekhez amelyeket rendszeresen felinstalláltam segítségképpen a munkámhoz, és hogy legyőzzem az örökös csalódottságot, hogy nem emlékszem hogyan készítettem el előző alkalommal a csomagot. Szokásom volt ezeket a csomagokat, és a vele járó szkripteket, közzétenni egy DSL vonalon elérhető házi szerveremen. Úgy tekintettem ezt, mint valami ellenszolgáltatás a Slackware felhasználók irányába, hiszen akkoriban nem vásároltam meg minden Slackware kiadást, hanem ingyen letöltöttem őket. Úgy vélem késztetést éreztem, hogy valamelyest kompenzáljam a potyázásomat.

Egyszer aztán megkérdeztem Pat-et kaphatnék-e egy kis helyet a Slackware szerveren a csomagjaim számára, mert az én DSL vonalam már nem képes kiszolgálni az igénybevételt. Meglepetésemre, ő valójában tovább lépett, és készített nekem egy felhasználói hozzáférést. Onnantól kezdve minden sokkal gyorsabban ment, ugyanis a „slackware.com/~alien” nagyon megbízhatóan működött.

Christopher Smart: Közreműködtél a 64-bites kiadás elkészítésében, mi volt a motivációd, és mit tettél, hogy ezt elérd?
Eric Hameleers: Természetesen volt már néhány nem hivatalos 64-bites verzió. Fred Emmott készítette az eredeti 64-bites verziót, a Slamd64-et, és aztán ez az erőfeszítés volt lemásolva a Bluewhite64 által. Azokban az években még nem volt igazán nagy nyomás egy hivatalos Slackware port kifejlesztésére - a megfelelő hardware még nem volt elterjedve, és számos program szükségeltetett több-kevesebb módosítást, hogy le lehessen fordítani az x86_64 platformon. Ez azt jelentette számomra, hogy érdemes megvárni míg a dolgok érettebbé válnak.

Amikor világossá vált, hogy megindultak a törekvések a bináris software termékek, mint az Adobe Flashplayer és a Sun Java Runtime, 64-bites Linux-ra való portolására, viszketést kezdtem érezni. Pat továbbra sem volt meggyőződve egy hivatalos 64-bites port szükségességéről, így hát úgy döntöttem, hogy folytatnom kellene a munkát, és hagyni őt az alapján ítélni amit bemutathatok. Noha sínre tenni a projektet tovább tartott, mint ahogy azt gondoltam. Meghívást kaptam (együtt Robby Workman és Alan Hicks-el, két társammal a Slackware csapat tagjaiból), hogy látogassak el 2008 augusztusában Sao Paolo-ba, Brazíliába, és tartsak néhány bemutatót az ottani éves 'SlackShow'-n. Ez távol tartott a 64-bites porttól, ugyanis időre volt szükségem a laptop-on a Slackware optimizálására virtualizációs technikák bemutatásához, és kérkedni a vadonatúj KDE4 desktop-pal.

Aztán rögtön a visszatérésem után, operációra lettem előírva, hogy megszabaduljak egy kellemetlen fájdalomtól. amit aztán otthon követett egy pár hetes lábadozás. Ez 2008 szeptember elején volt, és elhatároztam, hogy elkezdek a 64-bites porton dolgozni, mintegy elterelésként a fájdalomról (ami tulajdonképpen rosszabb volt az operáció utáni hetekben, mint előtte).

Pat sosem volt teljesen őszinte az én kis projektemmel kapcsolatban. Úgy gondolom, kíváncsi volt, mi az amit elérhetek. Aztán felinstallálta az első félkész verziót valamikor 2008 decemberében - körülbelül az időtájt amikor a 12.2-es Slackware kiadásra került. Lefuttatott számos számítási teszteket a Slackware64-en, és azonnal rabja lett, ahogy látta a 20 és 40 százalék közötti sebességnövekedést egyes teszteknél a 32-bites Slackware-el összehasonlítva. Ez volt az a pillanat, amikor közös projektté vált - mások is felinstallálták, és néhányan közülük véglegesen Slackware64-re váltottak.

Onnantól kezdve egész a 2009 májusi megjelenésig a csapat visszajelzéseit használtam, és elsimítottam a nyilvánvaló hibákat, ugyanakkor próbáltam a publikus slackware-current fejlesztésével szinkronban tartani. Azon emberek akik megszokták vizsgálni a Slackware build szkripteket, 2009 eleje óta láthatták merre haladunk, ugyanis fokozatosan egyre több jel utalt az x86_64-re. De mi szorosan csukva tartottuk a szánkat, hogy még látványosabb legyen a megérkezés.

Christopher Smart: Mi volt a legnagyobb kihívás amivel szembe kellett nézned a Slackware 64-bitre való portolása során?
Eric Hameleers: Elég hamar világossá vált, hogy ha a Slackware arra készül, hogy 2 architektúrára (x86 és x86_64) párhuzamosan fejlesszen, az meg fogja duplázni Pat munkáját, hacsak ki nem találok valamit. Így módosítottam a prioritásokon. Az elsődleges szempont az lett, hogy az összes build szkriptet kikozmetikázzam. Kitaláltunk egy „sablont” a szkriptek számára, és aztán nekiláttam módosítani őket egyenként, azzal a céllal, hogy egyesítsük a szkripteket az x86 és x86_64 architektúrák számára. Pat eleinte szkeptikus volt ezzel kapcsolatban, de a 13.0 fejlesztési ciklusa során megtetszett neki az elgondolás, mert végül is csakugyan kifizetődik, ha ugyanabból a forrásból tudod elkészíteni az összes portot. Igyekeztünk ezt tovább vinni, mivel a két másik port (az S/390 és ARM platformra) is ugyanahhoz a forrásfához közeledtek.

Egy másik probléma amivel szembe kellett néznem az installer volt. Hagyományosan, a Slackware installálói környezet Pat készítette mások közreműködésével. Ez azt jelentette, hogy semmi sem állt a rendelkezésemre, ami lehetővé tette volna, hogy elkészítsek egy installert a nulláról. Stuart Winter (aki korábban készített egy installert az ő ARMedslack portjához) és Pat segítségével, a triónknak sikerült létrehozni egy módszert egy egységes installer elkészítésére x86, x86_64 és ARM platformra. Ez elengedhetetlen volt, mert lehetővé tette számunkra, hogy az installert stabilan tarthassuk, miközben számos kisebb-nagyobb javításokat eszközöltünk rajta.

Köszönhetően az új egységesített SlackBuild szkripteknek és az installernek, a párhuzamos Slackware fejlesztés különösebb problémák nélkül haladt. Utólag visszagondolva, azt mondanám, hogy a legnagyobb akadály induláskor volt. Például ki kellett gondolnom, hogyan kezeljem a multilib támogatást (a lehetőség 32bites software-ek futtatására 64-bites környezetben), ami egy tervezési döntés volt, mely befolyásolhatja számos csomag számára a build szkriptet. Továbbá megkellett tanulnom hogyan készítsek egy Slackware Linuxot teljesen nulláról – de különböző architektúrákra. Ez magában már egy érdekes erőfeszítés volt. Végül a QEMU – ami Fabrice Bellard gyors, és nyílt forrású virtuális gép software-je - és a 'Cross Linux From Scratch' könyvben található információ kombinációját használtam, hogy készítsek egy kezdeti 64-bites bootstrap környezetet.

Távol tartottam magam az elérhető nemhivatalos 64-bites portoktól, és a projektemet egy teljesen tiszta implementációvá változtattam. Egy nemhivatalos portot használva bootstrap-ként, semmi garancia nem lett volna arra, hogy később nem találjuk szembe magunkat különböző rossz véleményekkel és beképzeltséggel. Ugyan ez megnehezítette a munkámat (virtuális gépben a fordítás lassú!), de úgy gondolom, hogy egy megbízható és jól megtervezett Slackware portot sikerült összehoznunk az egyedi jellemző tulajdonságával, ami távol tartja a nem-hivatalos elődöktől.

Christopher Smart: Milyen problémák vannak a jelenlegi Slackware 64-bites verzióval? Mi az ami még mindig befejezésre vár?
Eric Hameleers: Hogy őszinte legyek, úgy tűnik nincsenek a 64-bites portra jellemző hibák. A 13.0 fejlesztési ciklusa nagyon intenzív volt (ha nem teljesen fárasztó), azért hogy minden úgy működjön, ahogy azt Pat és a csapat akarta. Amit még érdemes megjegyezni az nem platform specifikus úgy gondolom. A KDE4-re történő váltás, és az új X.Org integrálása ijesztő pillanatok voltak, mivel ezeknek a termékeknek nagy hatásuk van az egész Slackware-rel kapcsolatos felhasználói élményre. Az X.Org stabilizálása tovább tartott, mint ahogy mi reméltük, és a KDE4-re váltás néhány népszerű alkalmazás esetén, mint a K3b és KOffice, visszalépést okozott funkcionalitás és stabilitás terén a QT4-re történő portolás miatt – a KDE4 alapja. Ezek a problémák az ellenőrzésünk alatt állnak, de további stabilizálásra és fejlődésre számítok ezen a téren a következő Slackware kiadás előtt.

Van még egy említésre méltó dolog a Slackware64-el kapcsolatban. Alapból ez egy teljesen 64-bites operációs rendszer – nem képes futtatni vagy fordítani 32bites binárisokat. Ez megkülönbözteti például a Slamd64-től, amely teljes multilib támogatással rendelkezik. Ez egy tudatos döntés volt, részben arra alapozva, hogy létezik 32bites Slackware azoknak, akiknek szükségük van rá, de ugyanakkor igyekeztünk a Slackware64-et 'multilib-készre' alkotni. Csak néhány egyszerű lépés szükségeltetik, hogy teljes multilib támogatást adjunk a Slackware64-hez. Az eljárás dokumentálva van egy cikkben, amelyet a Wikim számára írtam. Lehetséges, hogy egy jövőbeni kiadása a Slackware64-nek multilibes lesz. Akárhogyan is, ez Pat döntése.

Christopher Smart: Slackware a legrégebb óta túlélő Linux disztribúció, mi tartott ilyen sokáig egy hivatalos 64-bites port megjelenéséig?
Eric Hameleers: Veleményem szerint a 64-bites operációs rendszerek kicsit túl voltak lihegve az elmúlt időszakban. Természetesen megvannak a maga előnyei, mint például a lehetőség 4GB-nál nagyobb mennyiségű memória használatára, habár a PAE (physical address extension) kernel képes legyőzni a 32bites Linux rendszer 4GB-os memória limitjét. Azonban a felhasználók többségének a 64-bites OS nem fog számottevő változást hozni az ő Linux élményükben. Ha ezt összeteszed azzal, hogy a Slackware alapjában véve egy egy-emberes projekt (jóllehet egy kis önkéntes csapat segítségével), érthetővé válik, hogy nem szabad nagyon szétszórni a rendelkezésre álló erőforrásokat. Saját magam megtapasztaltam, hogy a Slackware-t karbantartani egy mindinkább összetettebb munka lett. Úgy gondolom, ha nem lett volna a műtétem, ma nem lenne egy hivatalos 64-bites port. Ahogy látom, a port korszerűsítő hatása hasznos volt, mert Pat számára sokkal könnyebbé tette a Slackware karbantartását a két platformra.

Christopher Smart: Mi teszi a Slackware-t mássá és mi az ami közrejátszik a sikerében? Miért kellene a Linux felhasználóknak inkább Slackware-t használniuk más disztribúciókkal szemben?
Eric Hameleers: Hagy ragadjam meg az alkalmat, hogy elmondjam miért részesítem előnyben a Slackware-t a többi disztribúciókhoz képest. Elfogultságomtól tekintsünk most el, természetesen használtam már RedHat-ot, SUSE-t és Ubuntu-t is, szóval először is megpróbálok rámutatni a különbségekre. Véleményem szerint mind a három disztribúció érdeme a felhasználóbarátságban és az automatikus konfigurálásban rejlik. Mind a három törekszik arra, hogy vállalati környezetben is el legyen fogadva, és tényleg én ott is használom őket. Ám egyik sem törekszik arra, hogy tudjam használni otthoni, vagy más szerver környezetben amit felügyelek. Ez az a pont ahol megjelenik a Slackware előnye.

Számomra a Slackware filozófiája más nézőpontot mutat a többi disztribúcióhoz képest, ez az ami megkülönbözteti a többitől. Eddig a napig a Slackware-nek nagyon egyszerű volt a terve, amely arra volt szánva, hogy a felhasználó a programozók szoftverein keresztül saját maga által élvezze a Linux használatát. Ez a filozófia tökéletesen teljesül hiszen patch-csek csak stabilitási és kompatibilitási okok miatt kerülnek a rendszerbe. A Slackware csomagkezelő rendszere (igen, van neki, a pkgtools!) sem kényszeríti a felhasználót a csomagok között fennálló függőségek feloldására. A tiszta, jól dokumentált rendszerszkriptek (melyek bash-ben vannak írva ruby helyett) nagy fokú kontrollt biztosítanak a rendszer funkcióihoz. A Slackware nem próbál sem helyetted gondolkodni sem előre látni. A telepítő még mindig konzol alapú, de mindemellett használ ablakokat, menüket és gombokat, de ezek nem függnek az X-től telepítés alatt. A Slackware installere egy olyan stabil installer mely egyik más disztribúción se található meg amit használok. Amikor egy friss install után először bejelentkezel a rendszerbe nem egy X fogad, hanem egy egyszerű konzol. Nem feltételez semmit a rendszer mire fogod használni. Ez a hozzáállás valósággal sokkolja a gyanútlan felhasználókat, de így kezdődik minden komolyabb tapasztalatszerzés.

Nagyon elővigyázatos vagyok, mert a fenti kijelentéseket gyakran rosszul értelmezik, de valójában ezek teszik a Slackware-t egy sokoldalú eszközé mely sokféle igényt kielégít. Mint minden más modern Linux disztribúció a Slackware is teljesen felismeri és kiaknázza a hardware-ben rejlő lehetőségeket ugyanazon kernel előnyeivel, a Hal-t, a D-Bus-t, az X.Org-t és a további kamionnyi alkalmazást biztosít amelyeket a nagy disztribúciók is. A Slackware nem él a számítógépezés kőkorszakában. A Slackware erős és növekszik. Egyszerű és gyors.

A „megtérített” Slackware felhasználókon látszik a LinuxQuestions.org-on és más fórumokon, hogy a Slackware teljes megbízhatóság filozófiája a rendszergazda felé felnyitja azon emberek szemét akik előtte más disztribúciókkal küzdöttek. E folyamatos hatás a megtért emberekre az egyik ok amiért a Slackware nem merült el a feledés homályába. A Slackware azt feltételezi, hogy okos vagy! Ez a tény pedig vonzza az embereket.

Mindemellett mindig rendelkezésre áll a segítőkész közösség, ha kérdésed van. Például a Slackware fórum és a Slackware IRC csatorna a Freenode és a OFTC hálózatokon.

Igazán ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki a Slackware-t és próbálja megtapasztalni a különbséget. Az, hogy a Slackware neked való-e, úgyis hamar kiderül.

Christopher Smart: Hogyan tudnak a Slackware felhasználók segíteni a jövőben?
Eric Hameleers: Az év elején alapvető változtatásaink voltak az X.Org-gal a slackware-current-ben, ami a mi fejlesztői verziónk. Az Intel grafikus kártyával rendelkező felhasználóknak kicsit rossz tapasztalatuk volt ezzel kapcsolatban. Aztán Robby Workman felhívta a közösség figyelmét a LinuxQuestions.org-on, hogy tesztelte különböző csomagverziókkal és kombinációkkal, és megosztotta velünk az eredményeit. A nagyon igényes visszajelzések segítettek minket, hogy a Slackware 13.0-t egy nagyon alapos X.Org-gal tudjuk kiadni. Ez a példa megmutatta miért olyan fontos, hogy az emberek szívesen teszteljék a dolgainkat, hiszen az előző hiba bármikor használhatatlanná tehette volna bárki gépét. Ezért létezik „slackware-current” fejlesztői könyvtár. Annak ellenére, hogy a Slackware egy ember agyszüleménye, nem válhatott volna azzá ami a felhasználók visszajelzései nélkül.

Még valamit figyelembe kell vennünk és ez valójában az, hogy Pat egyetlen bevétele a Slackware eladásokból van. A Slackware alapvetően egy szabad szoftver – le tudod tölteni az internetről ingyen, fizetés nélkül -, az én véleményem szerint azoknak az embereknek akik igazán szeretik a Slackware-t támogatásukat kéne adniuk azzal, ha megengedhetik maguknak, hogy rendelnek egy másolatot a rendszerről a Slackware Store-ból. Így az ő lépésük is egy kis adakozássá válik a legrégebbi és legrégebb óta túlélő Linux disztribúció folyamatos fejlesztése részére. Nyugodtan kijelenthetem ezt, mert Pat-en kívül egyik csapat sem kap fizetést a munkájáért. Valójában nekem is van Slackware adomány számlám és a többieknek is. Akarom, hogy a Slackware-nek legyen jövője, mert a Slackware az erőfeszítés szigetévé vált a tengeren ahol mindenki életre akarja kelteni az 'enterprise' viharát. Számomra a Slackware a Linux svájci bicskája.

Christopher Smart: Nagyon izgalmas volt hallani mindezt. Köszönöm még egyszer az időd és a kemény munkád!
Eric Hameleers: Igazán nincs mit. Örültem, Chris.

Fordította: kukukk és Zoltan